Nagyatád Helytörténet Kutató Egylet

Székhely: 7500 Nagyatád, Baross Gábor utca 12.
Bognár Tibor (elnök): (82) 351-340, (0630) 468-1555
Czájder György (titkár): (82) 454-291

Megalakulása: 2013. május 7.
Létszáma: 15 fő

Bankszámlaszám: 11743033-20036892
Adószám: 18504750-1-14

BEMUTATKOZÁS - GYŰJTÉSEK, MUNKÁK

A Nagyatád Helytörténet Kutató Egylet kutató munkái

Ezen az oldalon szeretnénk bemutatni néhány kutatási eredményünket. Ezt az oldalt mindig frissíteni fogjuk. Legutóbbi frissítés: 2016. február 16.

A Menyhért család

A következő dokumentumban a Menyhért családról olvashatnak érdekes beszámolót Bognár Tibor gyűjtésében. A dokumentum ide kattintva letölthető/megtekinthető.

Dohánybeváltó ólompecsétnyomó

Ezt a tárgyi bemutatást talán Kölcsey egyik verséből kivett idézettel kezdeném:

"Bárminő színben jelentse,

jöttét a vándor szerencse."

Nos, gyönyörű színben, egy jó tündér alakjában jelentkezett a szerencse, egy Nagyatádon közismert és közkedvelt személyben megtestesítve, és átadott egy rendkívül érdekes tárgyat. Ez a tárgy nem más, mint a dohánybeváltó üzemünk királyi ólompecsét zárjának fogója.

Ez a tekintélyes méretű és súlyú kétkezes szerszám gyorsan átesett a szükséges javításon és karbantartáson.

A lenyomat készítése sem váratott sokáig így láthatóvá vált a kifinomult aprólékossággal megvésett magyar korona, címer és az írás.

Az írásoldalon a következő szöveg olvasható:

M. KIR. /DOHÁNY/BEVÁLTÓ/HIVATAL.

Ha mesélni tudna ez a szerszám, bizonyára sok érdekes adattal gazdagítaná a dohánybeváltó üzemünk történetét.

Dohánybeváltó üzemünk 2015. október 19.-én lenne 109 éves.

A tárgy átadója: Kérésre nevét nem közölhetjük.

Az ólompecsétnyomó mérete: 430X120mm.

A nyomófő átmérője: 20mm.

Teljes súly: 2.646kg.

Kora: 109 év

Ritkasági fokozata: 5

A fényképeket Kóczián Zoltán Gergely készítette.

Készítette: Bognár Tibor 2015. október 6.

 

Nagyatád rövid sajtótörténete a századelőn

Bizonyára kevesen tudják, hogy Nagyatádnak a századelőn már volt heti rendszerességgel megjelenő sajtóterméke. A rendszeres kiadást megelőzően is több próbálkozás született egy helyi újság indítására. A Nagyatád egy 1911-es cikke szerint a csak marosi-mára és vári-kolozs néven említett diákok 1900. január 8-ára önállóan készítették el az első nagyatádi újságot . Annyira önállóan, hogy kézzel írták, és csupán néhány számot ért meg.

A Nagyatád egyik 1911-es cikkírója szerint a Nagyatádi Ujság című helyi lap elsőként jelent meg nyomtatásban a járási székhelyen. Ezek szerint ez az alkalmi kiadás 1903-ban látott napvilágot Török István szerkesztésében. Török egy állandó helyi lapot akart útjára bocsátani. A rendelkezésre álló források alapján nem világos, hogy a nagyatádi Kossuth szobor 1903-as felállítása, azaz a "históriai forgatag" hogyan hiúsította meg a hetilap kiadását, ám már az alkalmi szám megjelenésekor kétséges volt a szerkesztő számára, hogy mikor jöhet létre bárki által is időszaki nagyatádi újság.

Az 1906-os esztendő hozott jelentős változást a helyi sajtó életében. Ebben az évben egy agilis ügyvéd költözött városunkba dr. Neubauer Ferenc személyében. Néhány társával együtt rövid időn belül létre hozták Nagyatád első nyomtatásban rendszeresen megjelenő hetilapját, a Nagyatádi Hírlapot. A Nagyatádi Hírlap 1906. november 1-én jelent meg először, mint Nagyatád és vidéke társadalmi, gazdasági, és szépirodalmi hetilapja. 1907. október 10-től alcímében, mint Nagyatád és Vidéke Gazdakörének hivatalos közlönye is jegyezték.

Szerkesztői voltak dr. Neubauer Ferenc és Szmodics Szilárd. Egy ideig mindkettőjük, és végül ismét dr. Neubauer. A Lap tulajdonosa és kiadója Benyák János helybeli nyomdász volt, majd 1910-től dr. Neubauer Ferenc. A Nagyatádi Hírlapot kezdetben a Benyák nyomdában készítették, majd 1911 januárjától Kaposváron a Fenyvesi és Réthelyi cégnél. A négyoldalasként induló újság hat majd, fénykorában többször nyolc oldalon is megjelent. Hivatalosan 1911. június 29-én szűnt meg.

1910-ben egy váratlan és érdekes fordulat következett ismét a helybeli sajtóban. Nagyatádi Járás címmel próbáltak útjára bocsátani egy hetilapot a Nagyatádi Hírlaptól eltávozottak. Szmodics Szilárd és Katona Géza ambíciói azonban önmagukban nem bizonyultak elégségesnek egy ilyen vállalkozás sikeréhez. Kettejük kiadásában akarták hetilapként megjelentetni az újságot, melyet "társadalmi lapként" határoztak meg, hangsúlyozva, hogy nem sorolható politikai lapok közé. Felelős szerkesztőkét Szmodics Szilárdot jegyezték. Az 1910. január 7. és 1910. október 24. között megjelent újság kiadója ismeretlen, előállítója a Benyák nyomda volt. Ezt az adatot Paál László SOMOGY MEGYE SAJTÓJA 1891-1918 c írásából tudjuk.

1911 január1-től szintén hetilapként Nagyatád címmel megjelenő sajtóorgánum az Artézi Gyógyfürdő Rt.-nek köszönheti létét. E cég, összefogva a helyi és környékbeli közigazgatási értelmiséggel, pedagógusokkal, könyvelőkkel és másokkal, adott ki újságot. Benne helyet kaptak - egyáltalán nem aránytalan terjedelemben - a fürdőkultúráról szóló írások csakúgy, mint a települést és környékét érintő hivatalos közlemények, hírek, tudósítások, de olvashattak az atádiak és környékbeliek publicisztikai írásokat általános társadalmi, gazdasági kérdésekről is. Mégpedig szabadelvű iránnyal, hangsúlyozva mások elveinek tiszteletét. Az újság nyomtatása a nagyatádi Benyák féle, majd a barcsi, és kaposvári nyomdákban történt. 1914 elejétől Mézer Dezső csurgói nyomdájában készült. Felelős szerkesztőként Bienenfeld Mór, főszerkesztőkét Wolf Jenő majd utóbbi Budapestre költözése után, 1911. július 16-tól Katona Géza volt. Kiadója a Nagyatádi Artézi Gyógyfürdő Rt, majd 1912 augusztusától dr. Bienenfeld Mór volt. Az 1914. januári nyomdaváltással a kiadója ismét megváltozott. 1914. augusztus 9-én jelent meg az eddig ismert utolsó száma. Forrásanyagként felhasználtuk Récsei Balázs Fejezetek Nagyatád sajtótörténetéből c. írását. Lásd Nagyatád monográfiája II. 110-120 p

Hajdu Zsolt az egylet titkára, közel 2 évig tartó munkája eredményeként elkészítette a Nagyatádi Hírlap és a Nagyatád c. újság betűrendes névmutatóját, valamint címsoros tartalomjegyzékét. Ezzel egy időben pedig az újság digitalizálását.

A több mint 25000 nevet és közel 8000 címsort tartalmazó névmutató teljes pontossággal kereshető. A Nagyatádi Városi Könyvtár mikrofilmtekercsei sajnos az évtizedes használat alatt nagymértékben megrongálódtak ezért alkalmatlanok voltak a pontos és szép digitalizálásra, nyomtatásra, ezért a Kaposvári Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár mikrofilmtekercsei kerültek felhasználásra. Az oldalak egyesével történő nyomtatása után kerültek digitalizálásra, ezáltal a filmhibák és az olvashatatlanságból eredő elírások mértéke kiküszöbölhető volt. Ezzel a katalógussal Nagyatád történetének egy újabb érdekes és értékes része került feldolgozásra nem csekély anyagi és időbeni ráfordítással ...

II. Világháborús szórólap

Már meglehetősen régen tettünk anyagot a honlapunkra. Ez nem azt jelenti, hogy nem dolgoztunk, vagy nem lett volna mit feltenni. Ellenkezőleg, bőségesen érdekes és értékes, ritka Nagyatádi anyag kerül gyűjtőink tulajdonába.
Most egy meglehetősen ritka esemény eredményéről szeretnénk bemutatni egy különleges darabot. A közelmúltban egy Nagyatádi lakos (nevét nem engedi leközölni) több kilónyi házasságkötési iratanyagot adott át. A teljes feldolgozás még közel sincs a végéhez, azonban azt már tudjuk, hogy 114 házasulandó pár iratcsomagja került elő. Ez a csomag több mint félezer iratot tartalmaz. A dátumokból kiderül, hogy ez az időszak a II. világháború évei.
A lakossági ellátás sok területen hozott nélkülözést. Így volt ez a papír ellátásban is.
Az akkori törvények értelmében a házasulandó személyek tucatnyi nyomtatvány kitöltésére voltak kényszerítve. Ez a papíranyag azonban nem állt rendelkezésükre. Mit lehetett tenni? Ezt a válságos helyzetet úgy oldották meg, hogy felhasználtak minden olyan papíranyagot, amelynek legalább egyik oldala üres volt. Nos, a fenti anyagban ezek a "pótpapírok" sok érdekes, értékes információt szolgáltatnak. Olvashatunk itt különböző nemi betegségek megelőzéséről szóló eligazítást, adóbevallási adatlapot, terméknépszerűsítő levelet, stb.
Ami miatt megírtam ezen ismertetőt, az egy szórólap. Köztudott, hogy térségünkben hónapokig állt a front. Az orosz vezérkar a német megszállt területre szórt lapokkal igyekezett a feltételezett magyar katonákat átállítani az oldalukra. Egy ilyen szórólapot hasznát fel az elöljáróság, Tóth Ferenc vőlegény személyi bizonyosságának igazolására.
Ez a szórólap tanúja annak a szörnyű időszaknak, amelyet akkor városunk is átélt.


Id. Benyák Ferenc

Ez esetben egy olyan érdekes, figyelemreméltó magántulajdonban lévő levelezőlapot mutatunk be, amelyet 1882. szeptember 23-án adtak fel Nagy-Atádon. A címzett Pápa Református kollégium Könyvnyomdája Debreczenyi Károly nyomdász. A feladó Benyák Ferencz könyvkötő.

A Múltidéző c. kiadvány IV. kötetében dr. Benyák Ferenc dédunoka szerint "Bevett gyakorlat volt, hogy a könyvkötő faluról falura járva összeszedte a kötésre váró könyveket -főleg imakönyveket- és kijavítva a megrendelőknek széthordta." Ez biztos így volt, de most már az is biztos, hogy Benyák Ferencz félkész állapotban megvett könyveket bekötötte és adta tovább, a haszonból biztosította megélhetését maga és családja részére. Figyelemre méltó, hogy csak ezen az egy levelezőlapon 100db imakönyvet rendelt Benyák Ferencz.

Tudott dolog, hogy Nagyatádnak ebben az időszakban is nagy volt a vonzáskörzete. Talán Kaposvár jöhetett számításba ilyen tevékenységre. A levelezőlap segítségével azt is megtudhatjuk, hogy mennyi az ára egy félkész imakönyvnek. Egy pár szót a Pápai Református Kollégium Nyomdájáról. Annyit már előzőleg is tudtunk (Nagyatádi gyűjtők magángyűjteményéből), hogy Debreczenyi Károly már 1876-ban a nyomda vezetője volt és még 1898-ban is ott találjuk a nevét a készült könyvekben. Debreczenyi Károlyt Kiss Tivadar váltja le. A nyomda 1944-ig biztosan működött. Ez a levelezőlap segít ismét felszámolni egy kis fehér foltot Nagyatád múltjában.

Nagy-Atád-Szobb-Barcs Vasúttörténeti dokumentum 1884.

Az 1800-as évek gazdasági fejlődésének fő akadálya a kirívóan rossz közlekedési utak. Nagyatád előkelő helyet foglalt el azon városok, községek listáján, amelyeket messze elkerültek a fő utak. A kiegyezés utáni úthálózat bővülések Nagyatádot úttalálkozási csomópontnak emelte ki, azonban az igazi nagy változást a vasút megjelenése tette. 1889 januárjában kezdődő tárgyalások után 1890 szeptemberében már megtörtént az átadás. Az építésvezetők Gettó Gyula, Mándel Gyula, Hoffmann Sándor.


Vasútépítés valahol Nagy-Atád és Barcs között

E rövid bevezetés után szeretném bemutatni a megépített vasúthálózat eredeti költségvetését.

Ezen eredeti dokumentumcsomag tartalmazza a Szobb-Nagy-Atád-Barcs helyi érdekű vasútvonal teljes költségvetését, részletesen feltüntetve az anyagmennyiséget, az elfoglalt területek fajtáját, árát és minden járulékos munkát annak átvonatkozásával együtt

Az anyag terjedelme miatt szeretném csak a Nagyatádi vasútállomásra vonatkozó tervezetrészt kiemelni, mint helytörténeti részt.

Felvételi épület 144m2: 8000ft
Árúraktár 56m2: 2000ft
Nyílt rakodó 80m2: 1200ft
Vasutas lakás 2 szobás: 110m2 6500ft
Marharakodó: 550ft
Rakodó minta: 150ft
Hídmérleg: 2000ft (kivitelezése elmaradt)
Szabadon álló árnyékszék: 250ft
Gazdasági udvar: 200ft
Vízelvezető csatorna: 200ft
Állomás kút: 500ft
Pályaelzáró kerítés: 300ft
Távírda: 300ft

Összesen 22150 azaz huszonkettőezer egyszázötven forint.

Egyérdekes adat: Vasúti talpfa (I-II rangú) 61960db.

A bemutatott anyag egyedi darab. Terjedelme 16 oldal B4.
Vasúttörténeti megyetörténeti és Nagyatád helytörténeti ritkaság.
Ritkasági fokozata: RRRR
Minősége: T2

Zsolnay porcelán hamutartó

Városunk történelmi múltjának pontos, részletes feldolgozásához, megismeréséhez elengedhetetlenül hozzájárulnak azok a dokumentumok valamint tárgyi emlékek, amelyeket az ország (világ) különböző helyeiről szedtünk össze. Sokszor hihetetlen ritkaságok kerülnek elő itt Nagyatádon is.

Városunk lakói közül sokan önzetlenül, lelkesen segítik munkánkat úgy, hogy érdekesnél érdekesebb, ritkábbnál ritkább relikviákat, dokumentumokat adnak át. Hálás köszönet minden darabért. Minden újdonságot nincs módunkban sem szándékunkban honlapunkon bemutatni, azonban egy-két figyelemre méltó, városunk múltjának apró, de sokszor történelmét befolyásoló formáló darabját bemutatnunk, a múltunk után érdeklődök legnagyobb megelégedésére.

Egyik érdekes tárgyunk a képen látható Zsolnay porcelán hamutartó. Ez valószínű egy készlet egyik darabja volt. Ezzel a fürdőkép ábrázolással már előkerült fejes pohár és cukortartó is.



A fürdőkép reklámcélú felhasználása az 1930.-as években nagyon elterjedt volt. Az akkori "elöljárósági" hivatal a községháza boritékján a bélyeg helyén egy 50*35 mm méretű fürdőkép látható. A kép felett vastagon szedett betűkkel. "Jöjjön nyaralni Nagyatádra" míg alatta 1,5mm magas vékonyan szedett betűkkel: "Nagyatád nagyközség ártézi fürdője" írások olvashatók. A bélyeg helyének képpel való elfoglalása érdekes filatéliai ritkaságokat eredményez.

A legyártott darabszám ismeretlen. Gyártási ideje az 1930.-as évekre tehető. Minősége: T1
Ritkasági fokozata: 5 Adományozónk nem publikus.

Gyógyszeres tasak

Sokszor meglepődünk azon, amikor egy új Nagyatádi szerzemény kerül a kezünkbe. Most pontosan ez történt. Mint a képen látható a Szent István gyógyszertár egy gyógyszeres tasakja került elő. Ami még meglepőbb benne van a gyógyszer is. Ez a "papírdarab" pótolhatatlan adatot szolgáltat és bizonyít gyógyszertárunkról: Alapítva: 1827.

A dátum nem Nagyatádra érvényes, hanem a Szent István nevet viselő gyógyszertárra. Az érthetőség kedvéért a gyógyszertár induló története dióhéjban:
1827.-ben Csurgón nyílt meg a szóban forgó gyógyszertár. Alapításának körülményei jelenleg ismeretlenek. Megnyitása után hamarosan viták keletkeztek a helyszín illetőségére vonatkozóan. Csurgó mellett Berzence és Nagy-Atád is szerette volna magáénak tudni a gyógyszertárat. Végül vármegyei határozattal került Nagy-Atádra 1830.-ban. Gyakori helységek (helyszínek) ellenére és gyógyszerészek cserélődése ellenére 1950.-ig szolgáltatott.

Használatban lévő ideje: 1920.-as évek. Minősége T3. Ritkasági fokozata RR. Adományozónk nem publikus.

Az anyagot internetre feldolgozta Bognár Tibor.

Egy új irodalmi műfaj

Nemrég került a kezembe egy füzet, amely évente 2-5 alkalommal kerül kiadásra és Nagyatádi szerzőktől írt friss versek, novellák, helytörténeti írások stb. kerülnek bemutatásra igen csekély példányban. Ezekbe a füzetekbe jómagam is írtam helytörténeti tanulmányt, idéztem régebbi újságcikkeket stb. Ezen füzet legújabban megjelent példányába megdöbbenve olvasok egy cikket, amely Nagyatád egyik objektumának helytörténeti leírása akart lenni. Csodálkozásom oka, hogy legalább 40%.-ban valótlanul tartalmaz adatokat, pontatlan és hiányos. Az írás egy köztiszteletnek örvendő személy tollából ered.

Rövid időn belül sikerült találkoznom e cikk írójával, és visszafogottan, de egyértelműen közöltem vele, hogy írása hibás pontatlan és félrevezető. Viszonylag rövid beszélgetés után megkaptam az eligazítást: Ez egy Helytörténeti monda, de ha úgy tetszik helytörténeti legenda. Nekem hirtelen egy másik szó ugrott be: Mese. Egyszerű a képlet ez egy új irodalmi műfaj. Ilyen írások bizonyára már régebben is voltak és ezután is lesznek, de most már van nevük, megkülönböztető nevük. A helyzet dilemmája, hogy az ilyen művek olvasója, hogyan tudja megkülönböztetni egy írásból, hogy az melyik műfajhoz tartozik. Ebben a témában: SEHOGYAN! A fentiek alapján tisztelt kutatótársaim, kedves érdeklődök, vigyázzunk arra, hogy mit fogadunk el tényként és mit nem. Egy tudományos lapban olvastam, hogy a helytörténeti kutatás nem tudomány, hanem művészet. Ha már művészet meg kell tudnunk különböztetni a tényeket a mesétől-bocsánat a mondától- máskülönben, becsapódunk, és ha továbbadjuk, hamis elfuserált múltat adunk a jövőnek.

40 éve hunyt el Bienenfeld Aladár - 1909-1974

Segéd festőmester-textilfestő

Bienenfeld Aladár 1909. június 7-én született Nagyatádon, Dr. Bienenfeld Mór (-1920) izraelita fürdőorvos és Schreiber Mária (1885-1963) szobalány második gyermekeként. Őt testvére közül egyedül ő érte meg a felnőttkort. Aladár a polgári iskolát Nagyatádon végezte majd tanulmányainak elvégzése után a Mez Rt. Nagyatádi cérnagyárában dolgozott, mint segéd festőmester- textilfestő, később, az 1960-as években festödei csoportvezető.

A gyáron belül működő tűzoltócsapatnak tagja volt. A megmaradt dokumentumok alapján a tűzoltócsapat létszáma feltehetőleg 24 személy volt. A gyár focicsapatának és Noszlopy Ottó cérnagyári könyvelő amatőr színjátszó társulatának is tagja volt.

Első feleségéről jelenleg nem állnak rendelkezésre adatok.

Nagyatádon a római katolikus egyház szertartása szerint 1948. március 6.-án ismét megházasodott. Feleségül vette a Nagyatádi születésű Vránics Annát (1913-?), Vránics György és Simon Erzsébet leányát. Házassági tanuk: Freller Andor ügyvéd és Vránics János. Érdekességként meg kell jegyezni, hogy a polgári anyakönyvben Bienenfeld Aladár név alatt szerepel a házassági bejegyzés, de az egyházi anyakönyv szerint Schreiber Aladár név alatt anyakönyvezték a házasságot. Házasságkötéskor Nagyatádon Zrínyi utca 32. sz alatt laktak. Gyermekük nem született.

Testvérei:

István János testvére 1904. december 25.-én született és 1920. október 23.-án húsdaganat következtében hunyt el.

Árpád István testvére 1910. november 2.-án született és 1916. április 6.-án hunyt el.

Róbert László testvére 1913. február 1.- én született és 1913. február 3.-án hunyt el.

Árpád testvére 1917. június 28.-án született és 1943. február 15.- én ismeretlen helyen hunyt el. 1957.-ben nyilvánították holttá.

Édesapja 1890.-ben szerezte orvosi diplomáját (orvostudori oklevelét) a Bécsi egyetemen.

Bienenfeld Mór oklevele. Nagyatádi városi múzeum gyűjteménye. Leltári szám: H. T. 96.1.

Az 1906.-ban megalakult Nagyatádi Ártézi Fürdő Részvénytársaság alapító tagja, orvosa, és számtalan egyesület tagja. Elsőként analizálta a fürdő gyógyvizét és hozzájárult kifejlesztéséhez. A Község társadalmi életében kiemelkedő szerepet játszott. Az 1911.-től megjelent Nagyatád c. újság felelős szerkesztője. több cikkben találkozhatunk nevével. A Nagyatádi polgári fiúiskola iskolaszékének tagja. Eddig tisztázatlan okokból elhagyta városunkat és 1920.-ban Budapesten halt meg.

Édesanyja a daruvári születésű Schreiber Mária szobalányként dolgozott. A századelőn több lakcím alatt lakott. 1904.-ben az iskola utca 63 szám alatt, 1909.-ben az Árpád utczában, 1913.-ban pedig Baross utca 271. Meg kell jegyezni azonban, hogy mind az öt gyermeke törvénytelen volt. Hajadonként hunyt el a Szabási kórházban 78 éves korában 1963. május 2.-án. Bejelentett lakcíme: Nagyatád Petőfi utca 4.

Az 1950 es években a Kossuth utca 26 szám alatt házat épített, és itt is halt meg 1974. július 1.-én.

Bienenfeld Aladár és Vránics Anna nyughelye a Nagyatádi központi temetőben.

A Nagyatádi központi temetőbe helyezték örök nyugalomra. Feleségével Vránics Annával közös sírban nyugszanak. Az adatgyűjtést Hajdu Zsolt készítette.

A téglagyártás átfutó ismertetése a 19. századból - A Nagyatádi téglák története

Egyletünk magángyűjtemények felhasználásával azok feldolgozásával igyekszik a Nagyatáddal kapcsolatos történelmi eseményeket közkincsé tenni. Tesszük ezt azért, hogy mind többen megismerhessék városunk múltját. Feldolgozásaink alaptörténeteit a kívülálló személyek is bővíthetik, esetleg módosíthatják, megfelelő bizonyítékok előkerülése esetén. Jelenleg is egy ilyen témával állunk elő, éspedig a Nagyatádi téglák történetével.

Előzményként szeretnénk röviden ismertetni a kézi téglagyártás egyes ismérveit.

Legtöbbször főleg kisebb helységeknél vándorló családok megrendelés alapján gyártották le a kért mennyiséget. Ők voltak a téglavetők. A megfelelő minőségű anyagot kibányázták, megdolgozták, formázták, szárították majd a helyszínen kiégették. Az 1900-as évekig - főleg faluhelyen - nagyon kevés volt a lakosság körében a téglával való építkezés. Várak, kastélyok, kúriák, urai voltak a főbb felhasználók. Tudott dolog, hogy Somogy Vármegye kőmentes megye. A téglavető családok a munkájuk jó hírét védve minden téglát megbélyegeztek. A formába készre pakolt puha agyagba jeleket, ábrákat nyomtak bele. Ezeknek a jeleknek a többsége a családfő vagy csoportvezető nevének kezdőbetűiből állt. Amennyiben a megrendelő pl: földesúr úgy kérte akkor bele kellett nyomni az uradalom címerét vagy koronát, helységnevet, évszámot virág vagy madár sziluettjét. A jelenleg fellelhető téglák 80% -ban csak kettő vagy hárombetűs monogramot tartalmaz. A gyűjtők körében a több jelet tartalmazó téglák a keresettebbek. Pl: címer-dátum, helységnév- monogram, monogram- figura stb. párosítások.

A három féle jelet tartalmazó téglák csak 1-2 % -ban találhatók. Korban általában a dombornyomásban készült téglák az idősebbek 1880-1890 -ig készültek. A fiatalabb téglák általában süllyesztett formában készültek. A domború mintázatoknál általában a jobb minőségűek 2-3 mm magasak, míg süllyesztett jelek elérhetik a 4- 6mm- t is.

A rövid - részleteikre nem kitérő- téglagyártás ismertetése után rátérek a Nagyatádi téglák történetére.

Nincs szebb ajándéka a történelemnek, mint a múltból előkerült, akár apró részleteket is eláruló, tárgy, okmány.

Az eddig előkerült legrégibb tégla tartalmazza városunk nevét NATAD, évszámot: 1860 és öt helyen a téglagyártó monogramját SS. Ez a tégla dombornyomásban készült és legritkább típusokhoz tartozik még országos viszonylatban is.

Felvetődik a kérdés, kinek a megrendelésére, melyik építkezéshez lettek gyártva ezek a téglák. Kevés adat áll rendelkezésünkre ebből az időszakból. Egy peres ügy folytán tudjuk, hogy Csuzy Pál Nagyatád földbirtokosa Magy. Kir. kamarás 1860-ban még Nagyatádon volt.

Ebből feltételezhető, hogy ő rendelte el a téglagyártást. Ehhez az évszámhoz még cselekményileg is köthető, hogy 1857-ben nagy tűzvész pusztított Nagyatádon és több utca leégett. Itt fontos megjegyezni, hogy Nagy-Atádon akkor nyolc utca volt. Ez a tégla gyenge minőségű agyagból készült és a kiégetése is gyenge volt.

Csuzy Pált báró Miklós Ede majd Meller Manó követte. Egy Meller Manó földbirtokos idejéből előkerült dokumentumon (1885. szept. 1. ) "Herrschaft Nagy-Atád" azaz Nagy -Atádi uradalom címzés szerepel. Feltételezhető, hogy ebből az időből származik egy AU az az Atád -Uradalom monogramos dombornyomásos tégla. Ennek a téglának jobba minősége, jobban van kiégetve is. Gyártása 1880-ra tehető.

Ezzel még nincs vége, mert vannak AU- s téglák amelyek nem dombornyomással készültek, hanem süllyesztett betűkkel. Más típusú betűk és készítésük 1895 körül tehető.

Jó minőségű agyagból készültek és a kiégetésük is megfelelő. Egyes darabok betűinek besüllyesztése eléri az 5-6 mm-t is.

A Magyar Kir. Méntelep építkezésekor (1886-7) egyetlen tégla sem lett megbélyegezve. Ennek oka a nagy mennyiségű rövidhatáridős gyártásban keresendő. Az agyagot közvetlen az építési terület mögött bányázták, megdolgozták, szárították, majd égették. Érdekességként kell megjegyezni, hogy egyes téglák az igényeknek megfelelő különleges méretben is készültek pl: 45cm hosszú párkánytéglák.

Nagyatádon 1908-ban már kettő téglagyár ontotta a jó minőségű téglákat, amelyeket gőzgépmeghajtású gépsorok formáltak.

Az egyik a Rotter- Bienenfeld téglagyár a másik pedig Lelbach Keresztély tulajdonában álló uradalmi téglagyár volt.

Lelbach Keresztély még az 1940-es is "NAGYATÁD URADALOM" TÉGLAGYÁR lenyomatú bélyegzőt használt.

Nagyatád területén OR, BS monogramos dombornyomású téglák is előkerültek. A dátumos Nagyatádi téglákból több ezer darab is készülhetett ennek ellenére a 19. század egyik legritkább tárgyi emléke Nagyatádról.

Ritkasági fok: RR

Mint téglamester Szabó András és családjának nevei kerültek elő, mint Nagyatádi lakosok és munkakeresők 1925-ből. Ezen kívül ismert még Peterancz József téglamester neve.

Eredeti okmányok névmutatója

Ezennel közkincsé megismerhetővé tesszük a Nagyatád Helytörténet Kutató Egylet tagjainak magángyűjteményeiben található Nagyatádi vonatkozású eredeti okmányok névlistáját családkutatási célból.

A dokumentumot ide kattintva töltheti le!

A születési (SZ), házassági (H), elhalálozási (E), anyakönyvi kivonatok valamint örökbeadási (Ö), névváltoztatási (N), válási (V) jegyzőkönyvek és az utólagos bejegyzések (UB) adathalmazának tartalmából a kért családi adatok irodánkban megtekinthetők.

Ezen okmányok 1870-1950 közti évekről szolgáltatnak adatokat. A rövidebb lista érdekében a teljes név után kötőjellel elválasztott keresztnév az apa keresztneve. Ismeretlen apa esetén az azonos családnevű anya keresztneve olvasható. A névváltoztatásnál (N) a kötőjel után az új családnév szerepel. A betüjel és kötőjel nélküli nevek - egyedül álló nevek- az okmányban található egyéb családtagok nevei.

Különböző helyekről származó, de azonos család és keresztnévre kiállított okmányok nevei a listán csak egyszer szerepelnek. A valós család hovatartozást a mellék adatok összeegyeztetésével lehet elkülöníteni. Egy személyről többféle okmány vagy több azonos okmány is lehetséges, de a név csak szintén egyszer szerepel a listán.

Az egylet rendelkezésére áll továbbá a Nagyatádi polgári anyakönyvek másodpéldányának digitális illetve nyomtatott változata ABC betűrendes névmutatóval. A törvény által meghatározott kutathatási idő születési anyakönyv esetén a születéstől számított 90 év, házasságkötéstől számított 60 év és elhalálozástól számított 30 év. Ebből az egylet adattárában a következő évek találhatók meg. Születési anyakönyv: 1895-1921, házasságkötési anyakönyv 1895-1951 halotti anyakönyv (hiányos) 1895-1906 1920-1941 1943-1980.

Részletesebb információ elérhetőségeinken.

Székbíróság engedély 1857-ből

A '48-as Szabadságharc leverése után az abszulutizmus ideje következett, a Bach korszak. A véres megtorlás mellett az osztrák elnyomásnak legsötétebb korszakát élte át az ország. A hivatalos nyelv a német lett, a vezetői posztokra osztrák hivatalnokokat állítottak. Az országban a passzív ellenállás soha nem látott méreteket öltött. A képen ezen korszak hivatalos levelét láthatjuk.

A "végzés" dátuma: 1857. január 11.
Téma: Cservék István uradalmi béres házassági hozzájárulása. Az okirat aláírójának a neve olvashatatlan, beosztása császári királyi főbíró. Bélyegzőlenyomat: A birodalmi sas körüli szöveg: K. K. STULRICTER AMT ZU NAGY ATAD (Császári, királyi Székbíróság Nagy Atád)

Minősége: T2 egyedi személyre szóló okirat 2db 15 krajcár okmánybélyeggel
Értéke: 5000ft
Ritkasága: 5

Köszönet Tátrai Jenő nagyatádi lakosnak

Telekkönyv 1866-ból

Az ingatlan tulajdonosok birtokviszonyait, azok adás-vételét illetve öröklését már a középkorban részletesen nyilvántartották.

A folyamatos modernizálás következményeként jutottunk el a mai számítógépes feldolgozásig. Ezt a számítógépes feldolgozási módot közvetlenül megelőző manuális Tulajdonlap vezetés 1864.-től indult. A tulajdonlap közvetlen elődje az itt bemutatott telekkönyv volt. Az átállás nem ment egyszerűen egy pár évig a telekkönyv és a tulajdonlap vezetés is folyt. Ez a telekkönyv tartalmazza Nagyatád közigazgatási területén lévő 60 személy kisbirtokát, részletesen kiemelve annak helyszínét méreteit, osztályozását, területi besorolását illetve nagyságát 1866.-ban. Ez a nagyatádi telekkönyv egyedülálló darab a 19. század birtokviszonyainak pótolhatatlan adataival.

Minősége: T3-4
Értéke: Nem meghatározható
Ritkasága: R R R kutatástörténeti ritkaság

Köszönet Selmeczy Attila kereskedő, Nagyatádi lakosnak.

MEZ Rt. cérna tasak

A MEZ RT. minden lehetőséget felhasznált termékeinek reklámozásához. A cérna tasak mindkét oldalán egy-egy termék népszerűsítésének lehetőségét kihasználva, egy varrófonal és egy himzőpamut grafikus ábráját láthatjuk. Ezekből a tasakokból bizonyára több tízezer vagy százezer darab készülhetett azonban értéktelen papírnak ítélve nagy többsége megsemmisült, alig lelhető fel belőle egy darab.

Minősége: T3
Értéke: 2000ft
Ritkasága: 3
Megszerzésben való segítségért köszönet Hodobay Andor Budapesti kereskedőnek gyűjtőnek.

Turul Gyógyszertár

Nagyatád helytörténetének legszenzációsabb relikviáját láthatjuk. És pedig a TURUL gyógyszertár utcai homlokzatát díszítő fedeles díszurnát. Az épület homlokzatán két oldalt közel a sarok felett két darab fedél nélküli, míg középen a turulmadár jobb és bal oldalán - valamivel magasabban, mint a sarki urnák - a képen látható fedeles urnák díszelegtek.

Gyártási idejük: 1906. (A gyógyszertár épületének megvásárlása 1905. december, a hivatalos átadása pedig 1906. augusztus 1. Az urna fő díszeleme GALENUS fejének stilizált relifje.)

GALENUS CLAUDIUS GALÉNEUSZ (131-201) Görög származású ókori római orvos. Számos új növényi gyógyszert vezetett be. 14 századon át az orvosképzésnek legfontosabb forrásai voltak. Növényi, állati, és ásványi nyersanyagból előírt módon készített gyógyszereket.

Az 1970 es évek második felében a gyógyszertár gyorsütemű elbontása eredményeként ezeket az urnákat 6-7 méter magasságból egyszerűen lecsákányozták. A véletlen szerencsék sorozatának köszönhetjük, hogy ezen becses darab javítható törésekkel megúszta a zuhanást.

Jelenleg az egylet székhelyén megtekinthető. Ez az urna közel 70 éven át díszítette városunk egyik legpatinásabb épületét majd több évtizedes elásás után elfoglalhatja méltó helyét gyűjteményünkben.

Anyaga: Égetett cserép
Ritkasága: RRR
Értéke: meghatározatlan
Helytörténeti és építészeti ritkaság

Köszönet id. Dongó István nyugdíjas Nagyatádi lakosnak, értékfelismerő és megőrző munkájáért.

Elképzelhető, hogy ezen urnák Magyarország más épületein is fellelhetőek. Kérjük azon személyek segítségét, akik valamilyen információval szolgálhatnak úgy a Gyógyszertárról, mint ezen urnákról.

Nagy-Atádi levél 1843-ból

Nagy-Atádon 1855. szeptember 14-től van postaállomás. Korábbi időkben a levelek feladása a lovas futár aktuális uticéljától függően a legközelebbi postaállomáson történt. Ilyen postaállomások voltak Babócsán 1749-től, Kaposváron 1842-től, Nagy-Kanizsán 1749-től, Iharos-Berényben 1749-től, stb. Ezt a levelet Czindery Rókus László (Nagy-Atád 1792. július 7.- Pécs 1860. Január 26.) írta Nagy Atádon. Czindery Rókus László 1830-1840 között alispán Nagy-Atádon, 1843-ban főispán, 1846-ban Császári biztos. A Levél tartalma három oldal német nyelven. Levélírás ideje 1843. november 13. Feladás Helye: Iharos-Berény

Ritkasága: R R R R egyedi darab
Filatéliai, postatörténeti, és helytörténeti ritkaság
A Levél témája jelenleg feldolgozás alatt áll.
A levél megszerzéséért hálás köszönet Czirok Dénes Zalaegerszegi papírrégiség gyűjtőnek.

Steiner Miksa (1870-1944)

Kereskedő, Nagyatád egyik leggazdagabb polgára. Eleinte sörgyártással és árusítással foglalkozott, majd később borkereskedésre tért át. Üzlete, lakása és a képeslapon látható pincéje az akkori sörház utca (ma Hunyadi utca) jobb oldalának legelső -rinyaparti- telkén helyezkedett el. A pince a II. világháború alatt a Nagyatádon álló négy hónapos front legfrekventáltabb területén helyezkedett el így teljesen megsemmisült. Több családnak szolgált óvóhelyként. Steiner Miksa a holocaust áldozata lett.

Magán Üzleti reklámlap.
Postázási év: 1940
A mai napig 3 db került elő.
Ritkasága: R
Színe: Kék és fekete

A levelezőlap megszerzéséért köszönet Hodobay Andor Budapesti papírrégiség gyűjtőnek.

 

Malachowsky László Miklós (1882-1960)

Kolozson született 1882. május 1-én. Édesapja: Malachowsky Máté. Édesanyja: Malachowsky Máténé sz: Szenkovics Ilona (1861-1932). A középiskolát, mint az egyetemet Kolozsvárott végezte. Működését Désen a járásbíróságnál 1906-ban kezdte, 1909-ben Karánsebesen törvényszéki jegyző, 1913-ban Tergován albíró, majd 1917-ben járásbírósági elnök volt. Háborúban a déli fronton küzdött, mint főhadnagy és 1916-tól Temesváron teljesített szolgálatot, mint erődítési parancsnok. 1919-ben Kaposváron működött a törvényszéken, 1921-ben Nagyatádra helyezték, mint járásbírót, hol 1926-tól járásbírósági elnök. Elnöke volt a Köztisztviselők Társaskörének a Polgári Lövész Egyletnek, a Turul Sportegyesületnek. Községi képviselő testületi tag. Első felesége Hornyánszky Ida Sarolta volt, (1888-1931) akitől két lánya és egy fia született:

  • Ida Ilona Karolina 1912. Június 13. Karánsebes
  • Margit Mária (Tuki) 1915. március 20. Karánsebes
  • László

Tüdőgyulladás következtében mindössze 42 éves korában 1931. július 4-én elhunyt Malachowsky Lászlóné sz: Hornyánszky Ida.

A következő évben a sors ismét nagy csapással súlytott mert 1932. október 2-án elhunyt édesanyja. A Nagyatádi központi temetőben helyezték örök nyugalomra, mindketten közös sírban nyugszanak.

Három év múlva ismét megházasodott. 1934. augusztus 25-én feleségül vette az özvegyen maradt Fekete Lajosnét (Léhmann Jozefin), aki 54 éves korában 1938. szeptember 23-án elhunyt. A Malachowsky család a mai Korányi Sándor utca 5 szám alatt lakott.

Néhány évvel később 1941-ben Dés-en házasságot kötött Lebedy Zsuzsannával.

Idősebb lánya Malachowsky Ida Ilona Karolina 1937. május 5-én házasságot kötött Fekete Lajos György Istvánnal Nagyatádon. Ez a házasság azonban csak rövid ideig tartott, mert, férje 1940-ben elhunyt. Második férje Szőke Attila volt, akivel 1945. július 4-én kötött házasságot szintén Nagyatádon.

Fiatalabb lánya Malachowsky Magrit Mária 1937. május 5-én kötött házasságot Király József Istvánnal Nagyatádon.

Malachowsky László nyugdíjas éveit Nagykanizsán az Arany János utca 12. szám alatt töltötte és 1960. július 1-én hunyt el combnyaktörés következtében a Nagykanizsai kórházban.

 

Dr. Kiszely László

Nagyatád járási táblabírójának családtörténeti ismertetése, valamint a Nagyatádi Kir. Járási Bíróság felépülésének története, az előkerült adatok leírásának tükrében.

Dr. Kiszely László apai nagyapja benedekfalvi származású Kiszely Domonkos erdélyi nemes. Apai nagyanyja az érsekújvári származású Gyarmathy Anna.

Dr. Kiszely László édesapja, id. Kiszely László 1831.-ben született Benedekfalván. Felesége - Dr. Kiszely László édesanyja - penyigei Hanczur Zsuzsanna

Az 1848.-as szabadságharc idején a románok nem álltak a forradalom mellé, és az ott élő magyarokat minden lehetséges módon üldözték. Az üldöztetésnek id. Kiszely László felesége is áldozatul esett. Id. Kiszely László közvetlen szemtanúja volt a hátborzongató kegyetlenségnek, amelyekkel a szabadságharc idején "minden emberi érzésből kivetkőzött vad oláhok Erdély véráztatta földjén a magyarságot üldözték." Dr. Kiszely László édesanyja is áldozatul esett a vad mócoknak és legnagyobb kegyetlenséggel kínozták halálra karóba húzták." Az akkor még ifjú Kiszely László is csak nagy nehezen tudott elmenekülni. Mindezek ellenére a csonka Kiszely család Erdélyben maradt.

Dr. Kiszely László Sárváron született. 1883. február 10.- én lépett állami szolgálatba, ekkor tette le a hivatali esküt, mint "kinevezett díjtalan joggyakornok" Budapesten a Pestvidéki Kir. Törvényszéknél. Ugyanezen év júniusában ösztöndíjas joggyakornokká nevezték ki, és szolgálattételre a Budapesti Kir. Törvényszékhez lett beosztva 1886. év december haváig. Hol a Budapesti hol a pestvidéki királyi törvényszéknél, hol a Budapesti Kir. Járásbíróságnál dolgozott hosszabb-rövidebb ideig. 1886. - decemberében a "magasabb látókör" elsajátítása végett a budapesti kir. itélőtáblánál különböző társaságokban és különböző ügyszakban dolgozó bírák mellé, mint kisegítő kapott beosztást. 1888. - januárjában a kiváló tevékenységét méltányolva az igazságügyi kormány, hivatalból kinevezte a pestvidéki kir. törvényszékhez aljegyzővé. 1889 elején az igazságügyi miniszter Szilágyi Dezső hivatalból kinevezte a Gödöllöi Kir. Járásbírósághoz albíróvá.

1889.- júniusában berendelték a Budapesti Kir. Itélőtáblához, tanácsjegyzői szolgálatra. Amikor az új sommástörvény életbelépett beosztották a VI. kerületi kir. Járásbírósághoz. Ebben a beosztásban nem sokáig dolgozhatott, mert az agyondolgozott ember a túlfeszített szellemi munkától oly súlyos idegösszeroppanást kapott, hogy egyik nap iróasztala mellől lefordult a székről és hat hónapig "mint élő halott" feküdt. Mihelyt állapota annyira javult, hogy az ágyból felkelhetett a szolgálat nélküli fizetését felmondta, mert bírói tisztességgel összeférhetetlennek találta.

Kérte az ideiglenes nyugdíjazását, amelyet a kezdetben ellenző igazságügyi kormány végül felterjesztett Ferencz Józsefhez, Magyarország királyához, aki munkásságának elismerése mellett ideiglenesen nyugdíjaztatta. 1895. októberében vonult nyugdíjba. 1896 szeptemberére egészsége helyreállt, reaktivitását kérte. A Győri Kir. itélőtáblához tanácsjegyzői szolgálatra osztották be, ahol, mint elnöki titkárhelyettes működött. 1898.- májusában került Nagy- Atádra, mint vezető járásbíró, akit "rendet csinálni" küldtek ide. Rövid ideig tartó Nagyatádi működése alatt mintaszerű rendet teremtett. A 2munkában és a hivatali kötelességek teljesítésében mindig ment elől és ma is példaképül megy elől" írja a helyi sajtó. Az igazságügyi kormány és a felügyeleti hatóságok számtalan esetben - a kodifikáció és adminisztráció területén - kikérték szakvéleményét, és azt el is fogadták.

Éhn Sándor Nagyatádi főszolgabíró Széchenyi téri parkosításának úttörő munkája után másodikként Dr. Kiszely Lászlónak elvitathatatlan érdeme az ". irigyelt szép park" létrehozása. A park kialakításhoz szükséges pénzügyi alap megteremtése érdekébe ". téli nyári parkbálokat rendez" melyek bevételét a park munkálataira, növényvásárlásra fordítja. Munkájában Egyed Jenő telekkönyvvezető ad hatékony segítséget. A bálok megnyitásánál ".. kezében kis nemzeti színű selyemzászlócskával, maga személyesen rendezte azokat az emlékezetes francianégyeseket." írja a helyi sajtó. A közügyeket önzetlenül szolgáló járásbírót mindezek ellenére folyamatosan és névtelenül támadják, ami kedvét szegi. Védekezési módja a visszavonulás. 1901 nyarán a város további parkosításának vezetésétől lép vissza. Kilép a kaszinó tagjai sorából, a parkbizottsági tevékenységét is megszünteti és a társadalmi élettől teljesen visszavonul. Házához folyamatosan érkező küldöttségeket - melyek egyes tevékenységi körbe való visszahívást szorgalmazzák- gondolkodás nélkül elutasítja: ". Akit, és amit egyszer otthagyok, az örökre ott van hagyva." mondta, és így is lett. Bírói munkájának elismeréséül Ő felsége a király 1907 év végén a VII. fizetési osztályba léptette be.

1911 tavaszán létrehozza a Tisztviselői szövetkezetet. A szövetkezetbe magán és állami hivatalnokok tömörültek. Céljuk ".. az elviselhetetlen, általános drágaság" megfékezése. Dr. Kiszely László volt az elnök és Magassy Rezső adótárnok az alelnök. Alig másfél évre a megalakulástól, az 1912. október 27- én megtartott közgyűlésen Dr. Kiszely lászló bejelentette lemondását, és azonnal hatállyal kilépett a szövetkezetből, majd felállt és elhagyta a termet. Lemondását azzal indokolta, hogy: ". őt azon cég részéről ahol a Tisztviselői szövetkezet bevásárlásait eszközölte oly igazságtalan támadás érte, hogy ő ezzel a céggel (Rotter Bernát kereskedése) minden összeköttetést megszakít. Az alelnök Magassy Rezső adótárnok, Papes István állomásfőnök, Várhelyi Sándor járásbíró, Egyed Jenő telekkönyvvezető, mind a választmányi tagok magukévá tették alnökük ügyét és szintén kilépésüket jelentették be. Felelősségteljes munkavégzéssel járó szellemi leterhelés mellé csapódó, személye elleni támadások után a sors még kegyetlenebb oldalról is támadta Dr. Kiszely Lászlót. 1912. december 18-án meghalt apja, id. Kiszely László. Pár évvel halála előtt elhagyta szűkebb hazáját, Erdélyt, és itt Nagyatádon fia házában telepedett le, hol utolsó éveit a legnagyobb szeretetben, gondoskodástól övezve élte le. Haláláról a következő gyászjelentést adták ki.

Dr. benedekfalvi Kiszely László és neje Mracskó Amália fájdalomtól megtört szívvel, a közeli és távoli rokonok nevében is szomorúan jelenti, hogy a legjobb apa, idősebb benedekfalvi Kiszely László életének 81.- ik, özvegységének 33. évében folyó év december 18. napján este 8 órakor jobblétre szenderült. A jó isten végre megelégelte hosszú szenvedését és magához szólította az ország szabadságáért vért ontó 48 -as honvédet, aki egész életét mások segítségére, szerényen és feltűnés nélkül a közügyek hasznos szolgálatában töltötte el. A megboldogult hűlt tetemét a folyó december hó 20 napján délután fél 3 órakor a református egyház szertartásai szerint a gyászháznál tartandó halotti ima után, a nagyatádi sírkertben fognak örök nyugalomra helyeztetni.

Nagyatád 1912. december 18.

Emléke legyen áldott és béke legyen porai felett.

1913-ban tovább folytatódnak a Dr. Kiszely László személye elleni támadások. 1913. év elején az igazságügyi miniszterhez adtak be ellene és egyik bírótársa ellen névtelen feljelentést, hogy a "polgárokat igazságtalanul üldözik". A vizsgálat nem derített ki semmit, csak azt, hogy a feljelentés teljesen alaptalan. Pár hónapra rá, a fegyelmi bizottsághoz adtak be ellene feljelentést, hogy egy ügyben a bírói hatáskörét túllépve rendelkezett. A célzat az volt, hogy Dr. Kiszely Lászlónak addig kellemetlenkedjenek, míg a Nagyatádi szolgálatát megunja és eltávozik Nagyatádról. A vezető járásbíró részéről a felelet az volt: "most már azért sem megyek dacára, hogy nem szívesen maradok"

Dr. Kiszely László kitartása végül is eredményes lett. " Ő Felsége a király a nagyatádi kir. Járásbíróság vezetőjét, Dr. Kiszely Lászlót 1913 októberében helyben kir. Itélőtáblai bíróvá nevezte ki"

A helyi sajtó így méltatta a kinevezést: "Ezzel a legfelsőbb akarati elhatározással a valódi érdem, a sok megpróbáltatások után elnyerte a régen kiérdemelt jutalmát" A kitűntetés hírére a gratulálók egész tömege ünnepelte Dr. Kiszely László táblabírót. Bírótársai, az ügyvédek és a helybéli jó barátok, mind elébe járultak szerencse kívánataikkal.

Dr. Kiszely Lászlónak van még egy elvitathatatlan érdeme, éspedig a "Járásbírósági Palota" ügye. A megálmodástól az átadásig történő végig vitele.

Eredetileg a Bíróság a főszolgabíró épületében - mint bérleményben - működött a kis Meller kastélyban. Dr. Kiszely László bevallása alapján már 1898 őszén, amikor a parkosítást megkezdte, foglalkoztatta a gondolat, hogy a kir. Járásbíróság részére egy új, megfelelő hivatali épületet építessék. Mint mondta: "kellő számítással mindent megtett arra, hogy az egészségügyi kormány a palota felépítésétől nem zárkózhatott el."

A járásbírósági épület felépítéséhez először a község intelligenciájának a hozzájárulását kellett megszerezni. 1907. február 28-án a Nagyatádi Hírlapban hosszú cikkben sorolták fel egy ilyen épület fontosságát. Az első, nagyobb vitát okozó téma az épület helyének meghatározása eldöntése. Lehetséges területként felmerült helyek: ".. a községi bíró háza melletti terület a Baross utcában, valamint a Fürdő utca főtéri szögletén lévő telek." Sok vita után, az 1910. október 3-án megtartott községi képviselőtestületi gyűlésen már konkrétan kirajzolódott a pénzügyileg legkedvezőbb és fekvésre nézve legelőnyösebb terület elfogadása.

Az utolsó terv az volt, hogy Lelbach Keresztélytől, Nagyatád földbirtokosától és kegyurától megvásárolják az eddig bérelt Meller kiskastélyt, a szolgabírói hivatalt ".. és a mögötte Zrínyi utcában elterülő szép telket a henézi gyalogútig." A megegyezéses vételár 64000 Korona lett. A továbbiakban már felgyorsultak az események. Az ügy intézésére létrehoztak egy bizottságot, melynek elnöke Barakonyi Károly lett. A képviselőtestület által elfogadott döntések okiratait felküldték az igazságügyi minisztériumba áttekintés illetve elfogadás végett, 1910 decemberében.

Az igazságügyi minisztérium osztálytanácsa Záborszky István úr, az okiratok átvétele után hamarosan leutazott Nagyatádra, megszemlélte a területet, illetve tudakozódott az ügy állásáról.

1911. február elején Barakonyi Károly és Dr. Szetsey István Budapestre utazott az Igazságügyi Minisztériumba Záborszky István osztálytanácsoshoz, hogy a további lépéseket egyeztessék. Azt a bíztató igéretet kapták, hogy az osztálytanácsos úr egy mérnökkel 1911. február 15 után ismét Nagyatádra jön, és a községgel minden tekintetben megállapodásra kíván jutni. Az ígérethez képest kissé késve 1911. március 3-án megérkezett Záborszky István osztálytanácsos, és Jablonszky Lajos építőmérnök.

Az illetékesek végleges megállapodása az lett, hogy az egyemeletes új járásbírósági épület a főszolgabírói épület mögötti területen a Zrínyi utcában épül fel 50 méteres utcafronttal úgy, hogy ". az emeletes épület a piacz felé délre is frontot kap és közte, a főszolgabíróság közötti tér parkosítva lesz, és szép alacsony vaskerítéssel lesz ellátva." Egyben teljesen kimérték és kijelölték a helyet, amely 560 négyszögölt vesz igénybe. Az épület költségét 150000 koronában határozták meg.

Az építés megkezdését Záborszky István 1913-ra ígérte, mivel az építési költség összegét az 1912. évi költségvetésben tudják csak érvényesíteni. Dr. Kiszely László megígérte a községnek az építési idő sürgetését, tekintettel a járásbírósági épület egészségtelen és alkalmatlan voltára.

1911. áprilisában az igazságügyi minisztérium leküldte az építkezéssel kapcsolatos szerződés pontjait aláírási kötelezettséggel. Az 1911. július 15-én tartott képviselő testületi gyűlésen bemutatták a szerződést a képviselőknek. Ebben szerepel, hogy az állam a járásbírósághoz tartozó terület értékét kifizeti, amely 12000 korona.

A szerződést Dombai György bíró és Kovács Gyula főjegyző írta alá. 1911. december közepén az igazságügyi Minisztérium leküldte az új járásbírósági épület építkezési tervrajzait Dr. Kiszely Lászlónak véleményezés céljából. Dr. Kiszely László nem találta célszerűnek az építési tervet. Kifogásolta a rész beosztást, valamint a Zrínyi utcai homlokzat ablakainak mennyiségét. A visszaküldött tervrajz kifogásait elfogadta és az épületet átterveztette.

1912. május 22-én kelt 23978/1M számú rendeletével a minisztérium kihirdette a verseny-tárgyalást. A versenytárgyalás főbb pontjai a következők voltak:

6. Az ajánlatok a nagyatádi járásbírósági épület és fogda munkáira küldendők. Az ajánlatok legkésőbb 1912. június hó 26. napján délelőtt 11 óráig a kaposvári kir. Törvényszék elnökéhez nyújtandók be.

7. Az igazságügyi miniszter úr a benyújtott ajánlatok felett, az ajánlatok áraira való tekintet nélkül, szabadon dönt. A végérvényes döntés határideje a versenytárgyalás után az ajánlatoknak elfogadása végett a kir. igazságügyi miniszter úrhoz történt felterjesztéstől számított hatvan (60) nap szükség esetén még tizenöt (15) nappal meghosszabbítható és melynek leteltéig ajánlattevőkre az ajánlatuk feltétlenül kötelező. A munkák a szerződés megkötése és jóváhagyása után (8) nyolc napon belül megkezdendők és oly eréllyel folytatandók, hogy az épület 1912. évi december hó 1.-ig tető alá jusson és 1913. évi január hó 15- ig kívül, belül bevakoltasson. Az összes munkálatok befejeztével a teljesen kész s a vállalkozó saját költségén szárazra kifűtött épület legkésőbb 1913. év október hó elején átadandó.

A versenytárgyalási hirdetményt a nagyatádi járásbíróságnál (főszolgabírói hivatalban) is kifüggesztették. 1912. január 26-ig az építkezésre a következő ajánlatok érkeztek.

Fuchs és Grósz építési vállalkozók Zalaegerszegről 138779 Korona

Kun és Trattner építészek Nagyatádról 139793 Korona

Lamping Aladár építész Gödréről 141244 Korona

Baum és Pozsonyi építészek Kaposvárról 145401 Korona

Az árlejtést a zalaegerszegiek nyerték el, ami a nagyatádi képviselőtestületnek nem tetszett. Elhatározták, hogy kérelemmel fordulnak az igazságügyi miniszterhez, hogy nagyobb ajánlat ellenére Nagyatád kapja meg a munkát. A kérelmet a miniszter visszautasította.

Az építkezést 1912. szeptember közepén kezdték el. Az építési munkálatok alatt említésre méltó esemény nem történt.

Az új járásbírósági épületbe a hivatal 1913. szeptember 20. után költözött a főszolgabírói épületből. Már előzőleg Dr. Kiszely László az összes írásbeli közjegyzőnek tudomására hozta - és kérte a szokásos módon közhírré tenni - hogy szeptember 28. után már az új épületben jelenjenek meg az érintettek.

1913. szeptember 28- án délelött 11 órakor az igazságügyi miniszter megbízásából Dr. Kiszely László kir. járásbíró átveszi az épületet a közforgalomnak az építési vállalkozótól. Az ünnepélyes keretek között átvett/átadott járásbírósági palota "lélekmelegítő ünnepély alkalmával történt" Az átadásra meghívottak között voltak a kir. Adóhivatal képviselői, a "város" képviselőtestülete és intelligenciája az ügyvédi kar stb.

Délelőtt 11 órakor annyian voltak, hogy a tágas fogadóiroda szűknek bizonyult. A vezető járásbíró "igazi örömmel és szépen átgondolt beszédben fejtegette a nap jelentőségét. Felhozta, hogy a mai nap a járásbíróság történetében emlékezetes marad azért, mert végre-valahára a jogszolgáltatás a szolgálat követelményeinek megfelelő helységet kapott, és nem lesz tovább kénytelen tűrni és szenvedni olyan helységekben, amelyek az igazságszolgáltatás követelményeinek nem felelnek meg." Dr. Kiszely László vezető járásbíró az érzelmeit sem titkolta és elmondta, hogy "a mai nap az ő életében is emlékezetes lesz, mert jóleső érzés hatja át egész valóját, amiért annyi éven át küzdött és fáradott, végre a sok küzdelem eredményeként a felterjesztéseit az igazságügyi kormányzat elfogadta és a várost gazdagította egy olyan palotával, amelyre mindenki büszke lehet."

Beszéde eme részében tesz egy érdekes megjegyzést, amelyet a következő formában jegyeztek fel: "Nem sok ideig szándékozik a bíróságot már vezetni, néhány év múlva a jól megérdemelt nyugdíjba akar visszavonulni, és ha eltávozik, azzal a jóleső tudattal vonul félre, hogy a várossal szemben polgári kötelességét mindig igazi hűséggel teljesítette. És azt kívánja, adjon a jó isten ennek a városnak még sok olyan rossz embert, mint amilyen ő volt, és tegyen mindenki amennyit ő tett, mert akkor nem volt, hanem lesz Nagyatád.

Dr. Kiszely László vezető járásbíró külön megköszönte Záborszky István igazságügyi minisztériumi tanácsosnak törekvéseit, akinek nagy érdeme volt abban, hogy a palota itt áll;

Neubauer Lajos kaposvári kir. főmérnöknek, az állami építészeti hivatal megbízottjának a lelkiismeretes és szakavatott ellenőrzési tevékenységét, Fuchs és Grósz építészek szakavatott és lelkiismeretes munkáját, "amely előtt mindenki kalapot emelhet" Radics Ferenc főpallér fáradhatatlan irányító munkáját, és végül minden fizikai dolgozó, kőműves, segédmunkás eredményes munkáját.

Dr. Kiszely László vezető járásbíró beszéde után Tallián Andor mondott beszédet. Kiemelte Dr. Kiszely Lászlónak a község iránt mindenkor tanúsított jóakaratú támogatását. Az átadási ünnepély befejezése a Nagyatádi Járásbírósági Palota belső szobáinak megtekintésével ért véget. A palota bejáratánál az előcsarnokban jobb felől, a carrarai márványból készült emléktáblán a következő felirat olvasható:

"Első Ferenc József uralkodása alatt az igazságszolgáltatásnak épült, Dr. Balogh Jenő igazságügy miniszter, Balog Károly ítélőtáblai elnök, huszár Aladár törvényszéki elnök, dr. Kiszely László vezető járásbíró szolgálata alatt az 1913. évben. Tervezte K. Császár Ferenc műépítész. Építette: Fuchs és Grósz."

1914 januárjában a kaposvári államépítészeti hivatal értesítette Dr. Kiszely Lászlót a nagyatádi kir. járásbírót, hogy a járásbírósági épületet 1914. január 30/31 én fogja műszakilag átvenni. Ezzel befejeződött a Nagyatádi Járásbíróság épületének története a megálmodástól a valós működésének megkezdéséig. 1914-től a valós működésének megkezdéséig.

Az 1920-as évek közepe táján eddig nem tisztázott okokból Dr. Kiszely László elhagyta városunkat és Pécsen telepedett le. Nagyvárad u 10. szám alatt lakott. Életének 78. évében végelgyengülésben hunyt el 1935. április 20-án. Nyáry Pál pécsi református lelkész helyezte örök nyugalomra.

 

Nyilvántartás a méntelepek és huszárlaktanyák tisztikaráról - 1907.

A Nagy Magyarország területén minden év november 1.- ei állapotnak megfelelően nyilvántartást vezettek a méntelepek huszárlaktanyák (28 helység) tisztikaráról.

A nyilvántartásban szereplő személyek adatai a következők:

Rendfokozat, Az utolsó előléptetés ideje (év, hónap, nap), a tiszt neve, származási hely megjelöléssel, születési év, szolgálat idő (év, hónap nap) Szolgálati hely.

Okirat adatai: 8 oldal 49 fő nevével, Nagyatádról 4 fő.

Mérete 360*223mm. Minősége: T2

Kiállítási év 1907. november 1.

Nagyon ritka egyedi darab.

Az okirat megszerzéséért hálás köszönet a Budapesti illetőségű Babóchay György mezőgazdasági mérnöknek.

Huszárlaktanyák állomáshelyei Magyarországon 1907-ben

  • Bábolna
  • Nagykőrösű
  • Fogaras
  • Budapest
  • Pécs
  • Győr
  • Agram
  • Debreczen
  • Sepsiszentgyörgy
  • Kisbér
  • Galdovó
  • Mezőhegyes
  • Békéscsaba
  • Baja
  • Versecz
  • Jászberény
  • Eperjes
  • Komárom
  • Homorád
  • Nyitra
  • Szatmárnémeti
  • Nagyatád
  • Kútjevó
  • Dorozsma
  • Dés
  • Palin
  • Turjaremete
  • Rimaszombat